A mesekutató állítása szerint a mesék egészen másképp beszélnek az apáról, mint az anyáról: például a népmesékben alig találni jó anyákat, a jó apák viszont egyáltalán nem ritkák. Az anyához fűződő kapcsolat mindenki életében a legfontosabb, és a fogantatás pillanatától meghatározó. Azonban több ezer mese szól arról az ambivalenciáról is, amellyel az anyák kötődnek gyermekeik- hez, és több ezer mese mutatja meg ennek másik oldalát is: a gyerekek ambivalens viszonyát édesanyjukhoz. Részletek…

Volt egyszer egy anyuka… Így kezdődik valamennyi mese, de közben annyiféle anyuka feltűnik: afrikai, francia, bátor és kevésbé bátor, feledékeny, figyelmes vagy szétszórt, néhányuk itt él a Földön, de van közöttük földönkívüli is, és van, amelyik ejtőernyővel közlekedik … Bár nagyon különböznek egymástól, az életben ugyanolyanok, egy dologban biztosan: a gyerekeiket nagyon szeretik. Részletek…

A mesélő kislány – a későbbi édesanya – megannyi szeretettel idézi fel élete első történéseit: ahogyan édesapja először nézett rá könnyekkel a szemében, vagy ahogyan ő tartotta kezében először gyermekét. Részletek…