A mesekutató állítása szerint a mesék egészen másképp beszélnek az apáról, mint az anyáról: például a népmesékben alig találni jó anyákat, a jó apák viszont egyáltalán nem ritkák. Az anyához fűződő kapcsolat mindenki életében a legfontosabb, és a fogantatás pillanatától meghatározó. Azonban több ezer mese szól arról az ambivalenciáról is, amellyel az anyák kötődnek gyermekeik- hez, és több ezer mese mutatja meg ennek másik oldalát is: a gyerekek ambivalens viszonyát édesanyjukhoz.
A jó anya önzetlenül kíséri és segíti gyermekei kibontakozását, és méltó módon - hamuban sült pogácsával - engedi el őket a szülői házból, ha eljön az ideje. Persze a legjobb anyának még a mesékben sem csak szerető, kedves és odaadó arca van - éppoly erőteljes a haragos, szenvedélyes, sötét indulatokkal terhelt másik arc is. Az utóbbi anyatípusból mintha kicsivel több került volna a mesékbe, s ennek oka elsősorban az, hogy a mesék mindig problémákkal foglalkoznak. A valóságban általában nem a „jó" anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya. A mesék pedig nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell - mert rendbe lehet - hozni. Ebben kíván segíteni ez a kötet anyáknak, apáknak, lányoknak és fiúknak.
Összeállította: Boldizsár Ildikó
Magvető Könyvkiadó, 2017
318 oldal, kemény borító védőborítóval
A fogantatástól az élet utolsó harmadáig azokhoz a történetekhez vezeti el olvasóit, amelyek nemcsak az ember fejlődését segítik, hanem az egyik életszakaszból a másikba való átlépést is. A mesékhez írt élvezetes kommentárok – úgynevezett mesekalauzok – bámulatos egyszerűséggel mutatják meg, hogyan fűzhető fel egy emberi élet a mesék rendjére. Részletek…
És boldogan éltek... „A kisebb gyerekek azt mondják: »Én is ilyen bátor (szép, ügyes, kitartó
stb.) szeretnék lenni«. A gyógyulásra váró beteg pedig így sóhajt föl:
»Én is úgy szeretnék élni, ahogy a mesében van«.” Részletek…
