Aino és Sami, a szuperhősök – interjú a Tatu és Patu alkotóival
Itt van a rég várt Tatu és Patu, most tölti második napját a Két Egérben. Az új rész címe: Tatu és Patu, a szuperhősök. A helyzet változatlan: a Tatus és Patu-s örömöket továbbra is Aino Havukainennek és Sami Toivonennek köszönhetjük. Persze külön köszönet illeti a szuperhős fordítónőt, Bába Laurát is. Közben még a Cerkabella Könyvkiadó iránti lelkesedésünk is folyamatos.
Miközben vártunk az új könyvre, megkerestük a szerzőpárost, Aino Havukainent és Sami Toivonent. Online levelezést folytattunk, jobban mondva a kellemesen körített fájlcserét, aminél persze jobb lett volna, ha azonnal el is hívhatjuk őket a bemutatóra, ami egyébként december 2-án lesz nálunk a Két Egérben. (Lesz alkotómunka is, O. Horváth Réka vezeti majd, aki szintén nagy rajongója a sorozatnak. Részletek hamarosan!)
És akkor most következzen a sok kérdés és válasz. Éberen olvassátok, lehetőleg egy kockás abrosszal leterített asztal mellett. Nem baj, ha az asztalon van egy csésze forró kávé is.
– Hogy készülnek a könyveitek? Van egy nagy ötlethalmaz, amit folyamatosan szűkítetek, amíg a végső formát meg nem találjátok, vagy inkább egy kis ötletcsírából indultok ki, ami lassan kihajt, majd egyre nő? Hogy képzeljük el az első lépéseket?
– Miután eldöntöttük, mi legyen a könyv témája, általában jó sok kutatómunkát végzünk. A kutatómunka mennyisége persze függ attól, milyen témával van épp dolgunk. Aztán kezdődik az ötletelés, ami elég hosszú ideig tart (csapatban dolgozni nagy előnyt jelent!). Szóval minden az ÖTLET-tel kezdődik. A munkánk legnehezebb része, amivel a legtöbb idő megy el: megtalálni ismerős, hétköznapi dolgok új megközelítését, szokatlan nézőpontját.
Copyright is Otava/Pertti Nissinen
Először listákat, jegyzeteket, kisebb skicceket készítünk. Mikor elégedettek vagyunk az alapötlettel, készítünk egy hozzávetőleges látványtervet vázlatokkal és szöveggel. És így tovább. Egy időben alakul a szöveg, az illusztráció és a layout, megvan az ÖTLET, most már az a kérdés, hogyan tudjuk azt a lehető legjobban közvetíteni.
A szöveget és az illusztrációt egyformán fontosnak tartjuk, megpróbáljuk kihozni belőlük a maximumot az olvasókkal való kommunikációban. Miután elkészültünk a fekete-fehér rajzokkal, nekilátunk a végleges színezés és a látvány kialakításának. Ezt követően még egy újabb kör ötletelés következik. Ezen a ponton jön el az ideje annak, hogy képeket gegekkel, apró részletekkel töltésük ki. Néha, egy-egy felmerülő ötlet kivitelezése, például egy kis szlogen elhelyezése egy a képen látható dobozkán beletelik egy órába. Elég sok kávé elfogy nálunk...
– Mindennapi témákkal foglalkoztok, amelyeket olyan nyelvi és vizuális csemegékkel fűszereztek, mint a fogyasztói társadalom termelte új műfajok, kulturális örökségünk klasszikusai és azok újraértelmezései, a felnőtt- és a gyerekvilág különféle szituációi, szerepei, gyakorlatias és varázslatos megoldások. Hogy választotok témát?
– Az érdeklődési területeinkről választunk témákat, de előfordul, hogy kapunk ötleteket a kiadónktól és az olvasóinktól is. A lényeg, hogy a téma mindig valami számunkra inspiráló és kihívást jelentő dolog legyen.
– Hogy született Tatu és Patu? És hol?
– Aino találta ki Tatut és Patut 1998-ban. Ebben az időszakban egy leendő gyerekkönyv-sorozat tervein dolgoztunk. Azt akartuk, hogy ez a sorozat egyszerre tanítson és szórakoztasson, olyan mindennapi témákra akartunk fókuszálni, amelyek minden gyereket érdekelnek: látogatás az orvosnál, tanyasi állatok, járművek stb. Már egy jó ideje keményen dolgoztunk, de a dolgok valahogy mégsem álltak össze. Hiányzott a főszereplő, nos igen, a karakter, elveszve éreztük magunkat. Aztán egy szép napon, Aino épp a kiadónkkal beszélt telefonon, mikor kipattant a fejéből két fiútestvér ötlete, akik kívülállók, és nem értik a világ működését. Nagyon kíváncsian és elszántan tanulnak, de valahogy mégis mindent teljesen félreértenek. Az egész ötlet hirtelen kerek lett, és ez azok közé a ritka pillanatok közé tartozik, amikor tudod, hogy valamit meg kell csinálnod és tudod is, hogy hogyan. A neveik és a megjelenésük később alakult ki, de a fiúk maguk és tulajdonságaik azonnal megszülettek.
– Kortalan lényeknek tűnnek; néha teljesen önállóak, szabadon mozognak a világban, de van, hogy gyerekekként viselkednek, és eleve: a testük is gyerekszerű. Sőt, minden a könyvekben szereplő emberfigurától eltérő a megjelenésük: sötétebb az orruk, nagyobb a fejük, bár a fejnek általában központi szerepe van a könyveitekben, főleg a Tatu és Patu fura masináiban. Mennyire voltatok tudatosak a karaktereik felépítésében? Csak intuitíven alakítottátok vagy konkrét szándékotok volt egy-egy jellemvonással? Mi ez a különös összetettség bennük?
– Tatu és Patu „Outola”-ból (Furavárról) származnak. Furavár nem a mi világunkban van, senki sem tudja, hogy hol, de a lényeg, hogy Tatu és Patu kívülállók (ahogy ezt már korábban is mondtuk). Ezért van az, hogy ők másképp néznek ki, mint a többiek. A megjelenésük gyermekszerű, bár nem gyerekek. Az életkoruk nincs pontosan meghatározva. Azt akartuk, hogy rokonszenvesek és könnyen megközelíthetőek legyenek.
– Mit gondoltok, kik alkotják a Tatu és Patu-könyvek célközönségét? Kalkuláltok ezzel a vélt vagy jólismert célcsoporttal, amikor írtok és rajzoltok?
– Finnországban sok olyan visszajelzést kaptunk, hogy a gyerekek és a felnőttek egyaránt szeretik a könyveket, sőt szeretik azokat közösen olvasni. Ez a legnagyobb elismerés, amit kaphatunk. Nagyszerű érzés tudni, hogy szülőnek, gyereknek egyaránt kellemes olvasással töltött perceket tudunk szerzni. Amikor írunk, illusztrálunk egy új könyvet, nem célcsoportokra gondolunk, csak a témára koncentrálunk, és arra, hogy minél jobban el tudjuk mesélni a történetet. Azt is mondhatjuk, hogy a könyveket saját magunk számára készítjük, szerintünk ez az egyetlen módja a kreatív alkotómunkának. Nekünk magunknak is kell szeretnünk és élveznünk a könyveket. Ez teszi lehetővé, hogy a legjobb végeredményt érjük el.
– Történt már olyan veletek, hogy egy könyv túlcsordult az ötletektől? Vannak az alkotói folyamatban gyakran visszatérő nehézségek? Mik a kritikus pontok, és mi az, ami kihúz a csávából?
– Természetesen, amikor valami újat alkotunk, sok kritikus és nehéz pillanatot is megélünk, ez része a folyamatnak. Mivel azonban csapatban dolgozunk, mindig van kivel együtt gondolkodni, így könnyebb megtalálni a kiutat ezekből a helyzetekből.
– Hogy zajlik a közös munka? Mik a személyes preferenciáitok és erősségeitek?
– Együtt írjuk a történetet és együtt is illusztrálunk, tehát mindketten írók és illusztrátorok is vagyunk. És persze könyv layoutja is nagyon fontos a számunkra. Mikor elégedettek vagyunk egy könyv koncepciójával (vázlatok, szövegek, látványterv), akkor kezdődik a végső rajzok elkészítése. Sami megrajzolja a képeket tustollal és fekete tintával, majd Aino beszkenneli a rajzokat, aztán számítógépen kiszínezi őket és betördeli az oldalakat.
– Mennyi időbe telik egy nagy jelenet vagyis oldalpár megkomponálása?
– Egy könyv durván egy év alatt készül el teljesen. Nagyon nehéz megmondani, mennyi időbe telik egy konkrét oldalpár megalkotása, mert a munka sok szakaszból és kis lépésből áll. Először az ötletek, aztán a vázlatok, majd pontosabb vázlatok, újra ötletelés, vázlatkészítés, rajzolás, színezés... Sok munka!
– Olvastam valahol, hogy otthon a családotokkal nem olvassátok a Tatu és Patu-könyveket, hanem abszolút mint elkészült munkákat tartjátok őket számon. Az otthontól való távolságtartás érvényes az alkotói folyamatra is, vagy néha elmeséltek egy-egy történetet vagy megmutattok egy-egy képet a készülő könyvetekből?
– Akkor olvassuk a korábbi könyveinket, amikor szükségünk van rá a munka során, vagy ha elemezni akarjuk őket, általában nem szórakozásból. De amikor egy új könyvön dolgozunk, odaadjuk a vázlatokat a gyerekeinknek, rokonainknak, barátainknak, hogy olvassák el és kommentálják őket. Nagyon jó ilyenkor visszajelzést kapni. És természetesen a szerkesztőnk, Katriina Kauppila szerepe is nagyon fontos az egész folymatban, hiszen minden tartalmi kérdést vele tudjunk megvitatni, tisztázni.
– Hamarosan megérkezik hozzánk a Tatu és Patu, a szuperhősök. Milyen a viszonyotok ehhez a könyvhöz? Kaphatunk egy kis „használati utasítást” hozzá?
– A Tatu és Patu – Szuperhősök a népszerű szuperhős zsánerfigura köré szerveződik. Reméljük, hogy a gyerekek számára inspirációul szolgál majd a saját szuperhős alteregójuk megteremtésében. Vegyétek kölcsön anyukátok asztalterítőjét, aztán fel a magasba, mentsétek meg a világot!
A Két Egér Könyvesbolt és a Tatu és Patu rajongók nevében köszönjük Aino és Sami válaszait, no és a fotót is, amit az Otava Könyvkiadó bocsátott rendelkezésünkre. A bejegyzésben található képek, természetesen az alkotók portréjának kivételével mind az új könyv illusztrációi.
Az interjút Vörös Juli készítette.