Barcsi Dia egészen egyszerű és mégis csalafinta állatkákkal népesítette be tegnap a Két Egér belvárosi kuckóját. Minden állatka több mint szimpla figura, még a mesekönyvek is több (ha nem is hét) nyelven beszélnek. Na, összeszedhetjük azért azt a hetet: sokféle textúra (textil és nyomás), kiegyensúlyozott színek, rugalmas anyagok, kedves pofikák – jó arcok, írott szövegek, térbeli kalandok, karakteres funkcionalitás – no, meg is van. De ezzel persze még nem fejtettük meg a bimbaságot, a Bimbák bája egy következő rétegben rejtőzik.

Tegnap egyszer csak eljött a nap, és megérkezett hozzánk Barcsi Dia és kislánya két zsák marokállattal és egy kisebb pakk mesekönyvvel. Egészen elámultunk: vagány pirosak, karakteres feketék, jó kis pofák, kézbe való formák. A játékok egyszerűsége nem zárja ki, hogy képileg, sőt egyéb tartalmakban is gazdagok legyenek. Ami a legjobb az egészben, hogy még a textilkönyv is funkcionális! (Azon túl természetesen, hogy olvasható, tapintható, forgatható, lapozható...)

Kiságyra rögzíthető, olvasnivalót is kínál: fel és le hajlanak a kis meserészletek sünikről, rókákról, mackókról. 

Gombolható mesék! Ki hallott már ilyenről?

A marokállatok pedig felpattannak a kezünkbe, mint a mesében a varázsbotok és a kardok; lehet husángként, varázspálcaként is használni őket. No de, aki épp kevésbé harcias kedvében van, babázhat is a rókakomákkal, lovacskákkal. Bábozás? Na jó, több felnőttes ötletet nem adok, jöhet a valóság: a mai naptól spontán, ám folyamatosságra törekvő, az adatközlő befolyásolását maximálisan kerülő kutatómunkába kezdek. Az egerek mint jóféle projektmunkatársak segítik majd a megfigyelést: Kiből milyen reakciót váltanak ki a Bimbák? 

Ami a tervezőmunkát illeti, az alkotó minden finom részletre figyel: még a mosócédulán is ugyanaz a totemállat szerepel, mint aki a mese főszereplője, a gombok pántja rugalmas, és ami a legkedvesebb: az állatkák soha sincsenek egyedül – mindig velük vannak a cimborák is, ha máshol nem, akkor a kiskabátjuk bélésében. 

Még több Bimba: bimba::design