Könyvek mint tárgyak
Mit veszítünk, ha a nyomtatott könyv helyét átveszi a digitális? A könyv szagát szokás emlegetni, pedig az csak egy rövid és mulandó benyomás ahhoz képest, hogy a könyv mint tárgy jelenleg fizikai és kulturális értelemben mennyire elválaszthatatlan része az életünknek. Elképzelték már lakásukat könyvespolcok nélkül? … Három új könyvről írok, amelyeknek „életeleme” a tárgyi megjelenés.
A könyvespolc tehát fizikai értelemben nagyon is jelen van otthonunkban, ráadásul elég aktívan, hiszen állandóan rendezési, rendszerezési, keresési, portörlési feladatokkal látja el gazdáját. A könyvespolc (a rajta tárolt könyvektől függően) lehet méltóságteljes, nyugodt, dinamikus, nyomasztó, vidám, és még ki tudja, mi minden. A könyvespolc kirakat is, amely akár üzeneteket is tartalmazhat a látogatóknak. Annak idején ilyen üzenet volt a mindig feltűnő helyen látható, obligát kék-sárga Ulysses, ami azt hirdette, hogy a polc tulajdonosa értemiségi volt, van, lesz.
A fent leírtak ellenére polcon tárolt könyvek zöme inkább tartalmi vagy érzelmi jelentősége miatt fontos, hogy szem előtt legyen. Néhány könyv azonban azért kerül a polcra, mert komplex (kulturális) tárgyi mivoltában oda kívánkozik. (Zárójelben írom: ezek általában szabad és bátor alkotók szabad és bátor kiadók által megjelentetett könyvei.) A nyári termésből három olyan gyerekkönyvet mutatok be, amelyek komplex kulturális tárgyként akár a felnőtt könyvespolcokra is könnyen felkerülhetnek.
A szerző-illusztrátor Kövecses Panni könyvét szokták egyszerűen retróként meghatározni, pedig a 60-as éveket idéző grafika csak egyike az eszközöknek, amely a könyvet időtlenné teszik. A szöveg tipikusan mozaikos, rövid vágásokkal dolgozó dramaturgiája viszont például nélkülöz minden retró hangulatot. A Leicára mint időtlen dizájntárgyra utalgatás (az apa vágyott fényképezőgépe, a pirosas pöttyök a könyv borítóján, vagy a kiadó szójátékos neve: Lajka Books) szintén a könyv időtlenségét erősítik. Végül tehát annyit tudunk, hogy a történet valamikor a múltban játszódik, az írógépek és autós mozik korában; azonban ez a múlt meghatározhatatlan, időtlen.
A történet helyszíne legalább ennyire talányos: alapvetően egy tengerparti város, ahol jár villamos, ahol sárkányeregető bajnokság van, és még annyi minden. A személynevek sem segítenek konkrét földrajzi helyhez kötni a történetet. Az egésznek van ráadásul (minden elhatárolás ellenére) valami otthonos balatoni, budapesti stb. hangulata is. Az ember végül szabadon válogathat az emlékeiben, hogy hova is helyezze a történetet.
A sztorinak van egy (nem biztos, hogy szándékos) pszichológiai momentuma, amivel ritkán találkozni gyerekirodalomban, erről azonban nem írhatok, hiszen egy bűnügyi történetnél nem illik előre feltárni az indíték egy momentumát azok számára, akik még nem olvasták a könyvet. A jól kitalált történet és dramaturgia ellenére a szöveget néha túlzottan ösztönösnek, fésületlennek érzem (másnak persze épp ezért tetszik), szerintem elbírt volna még némi szerkesztői munkát.
Vizuálisan viszont a könyv igazi remekmű. Az „egy oldal szöveg, egy oldal kép”-formátum egy pillanatig sem válik unalmassá, mechanikussá (nagy szó, hiszen egy 100 oldalas könyvről beszélünk). A képek összhatásukban is meggyőzőek, az pedig egyfajta mágia, hogy bár egyszerűnek látszanak, mégis minden olvasáskor, nézegetéskor újabb és újabb részleteket, poénokat lehet rajtuk felfedezni.
(A könyv két változatban készült: ofszet- és műnyomó papírra; nekem az ofszetes változat van meg. Szintén készült belőle angol nyelvű változat Erik and Nipper Investigate címen.)
Az Erik és Csipesz nyomoz olyan könyv, amit jó, majdnem annyira jó birtokolni, mint egy egy Leica fényképezőgépet.
A csodálatos szemüveget nyugodtan hasonlíthatnánk az Erik és Csipeszhez, hasonló méretű, fekvő formátumú könyv. Szintén érintett a retrótól. Szintén valamilyen sosem volt múltban játszódik, a valóságoshoz hasonló, de mégis másmilyen Budapesten (és a Balatonnál). Stb.
Meggyőződésem, hogy ez Finy Petra legjobb szövege. Tömör frappáns és sokrétű. A történetnek párhuzamosan létezik egy gyerekeknek és egy felnőtteknek szóló olvasata. Ez magában még nem lenne szokatlan, ahogy Finy Petra megoldja az az: nem a felnőttekre kikacsintó (a gyerekeket hülyének néző) kitételekkel operál, a szöveg a két autonóm olvasat ellenére teljesen egységes.
A könyv megjelenését követően hamar elterjedt egy olyan sztereotípia, hogy ez egy a szemüvegesség elfogadását segítő, megkönnyítő kiadvány. Mert Finy Petra más témákban is írt ilyeneket. Ezt gyorsan el kell felejteni: a könyv arról szól, amit a címben megígér: a csodálatos szemüvegről.
Örülhetünk, hogy a grafikus, Herbszt László megpróbálkozott egy gyerekkönyvvel. Behízelgő színvilágú könyvet alkotott, gyönyörű textúrákkal, számtalan szokatlan ötlettel, gondosan kidolgozott, meghökkentő részletekkel. (Igaz, van egy-két hely, ahol kicsit eltúlzottnak, öncélúnak tűnnek a megoldásai; de ennyi belefér.) A végeredmény az, sikerül olyan erős kölcsönhatást létrehozni, hogy lényegében nem választható szét a szöveg és a grafika.
Ezt a könyvet (tárgyat) birtokolni olyan, mintha tényleg lenne egy csodálatos szemüvegünk.
Olyan ember vagyok, akinek a fekete-fehér minimálgrafikával sokmindent el lehet adni. Így Molnár Olga könyve jól indult nálam. És be is igazolta a várakozásaimat. Természetesen pontról, görbéről és egyenesről szól a könyv, arról, hogy milyen teljesítményekre képes az absztrakció, hogy milyen egyszerű eszközökkel tudunk nem is olyan egyszerű tartalmakat leképezni. Ettől azonban csak egy talányos, vicces, érdekes könyvünk lenne. Ennél azonban fontosabb számomra a könyvben a sok szabad tér, a levegő: az, hogy nem akar minden teret kitölteni képpel, szöveggel. Pont, görbe és egyenes üres, fehér térben: szabadság.
Egyúttal ez a válaszom arra, amit egyszer valaki kérdezett, hogy minek elvinni nyaralásra ezt a könyvet, hiszen nincs benne szöveg, nem lehet olvasni, időt tölteni vele. Persze, mert nem arra való. Arra való, hogy inspiráljon a grafikákkal és az üres terekkel, amiket kitölthetünk, de hagyhatunk üresen is, mint ahogy az időnk minden pillanatát sem kell feltétlenül kitöltenünk.
A Pont, Görbe, Egyenest birtokolni = kicsit szabadabbnak lenni.