Vannak taneszközök, amelyeknek hasznosságát senki sem kérdőjelezi meg évtizedek óta, de hervasztó, hogy a kinézetük is – minden tervezési hibát is konzerválva – változatlan. Szerencsére vannak designerek, akik igyekeznek ezen segíteni. Az alábbi interjú levelezve készült Török Judittal, a Kuvik-termékek tervezőjével. 

Ha jól tudom, a Kuvik termékcsalád nem csupán az első saját tervezésű és gyártású terméke a családi vállalkozásotoknak, hanem a diplomamunkád is. Mi inspirált arra, hogy iskolai témán dolgozz, ráadásul egy erdeti formájában klasszikussá vált termék újragondolásával? 

Igen, a Kuvik termékcsalád a diplomamunkám továbbfejlesztése. Akkor még „Iskolás leszek!” néven futott a projekt, mivel azonban hosszú távra tervezünk, ezért egy új nevet találtunk ki, ami alá több oktatást segítő játék és projekt is befér. Amikor a diplomatémám után kutattam egy papír-írószer boltban megdöbbenve láttam, hogy ezek az iskolai taneszközök még mindig ugyanúgy néznek ki, mint amivel én vagy még a szüleim is tanultak. 

Designerként rögtön problémát észleltem a tárgyakban, amit orvosolni szerettem volna. A mai gyerekek mások. Máshogy kell őket tanítani, figyelmüket felkelteni. A régi taneszközök funkciójukat tekintve nagyon jók, nagyon hasznosak az első-második évfolyamon, csak éppen formailag, ergonómiailag, esztétikailag nem passzolnak a kisiskolások világához.

Vannak-e előzetes munkák, amelyekhez kapcsolódva létrejött, vagy ez volt az első, amin dolgoztál ebben a témában?

Az egyetemen a mesterképzés egyik szemeszterében játékot terveztünk. Már akkor kicsit megpendült bennem valami, tetszett, hogy gyerekeknek tervezzek, de akkor még nem forrt ki, hogy oktatási célú játékokkal foglalkozzam.

Mi az, amit a Kuvik kínál a gyerekeknek és tanítóiknak: mi mindenben adtok többet, mint egy hagyományos logikai készlet vagy kártyacsomag?

Az óralátogatások és a pedagógiai szakirodalmak begyűjtése után beigazolódott, hogy a taneszközök használata nagyon fontos. Viszont elkeserítő volt látni, hogy a gyerekek örömmel nyúltak a logikai készlet után az órán, majd percekig csak rendet raktak közöttük, mert kiborult a táskában, dobozban. Kudarcnak élték meg, hogy nem tudnak az osztállyal együtt dolgozni, mert a betűkirakóból kicsúsztak a betűk, vagy az órák közti szünetben az egész munkájukat elvitte a szél, mert kinyitották az ablakot. Egyszerűen a régi eszközök nem használatra vannak tervezve. 

A Kuvik termékek esetében a tárgyak a gyerekek testi és szellemi adottságaihoz vannak alakítva. 

A színes korongok is térbelivé váltak, finomodott a megszokott kék-piros színpár, alapanyagul pedig nem a papírt, hanem a fát választottátok. Ez minőségi változás esztétikai értelemben, de még biztosan sok más tekintetben is. Elmeséled, hogyan gondoltad végig a korongok sorsát?

A korongok esetében láttam, hogy nagyon széles körben használják azokat az egyszerű papírlapokat, amiket nehéz felvenni a padról és gyakorta elvesznek. Pedig matematika, olvasás-, írás- és énekórán is gyakran előkerülnek ezek az eszközök. Emiatt fa alapanyagot kaptak, hogy az erős igénybevételnek ellenálljanak. Így a számolótáblával együtt, társasjáték-hangulatot kap a matematika gyakorlása, ráadásul a betűkártyáknak is tartó eszköze lehet a korongok felületén található kis hasíték. A korongok úgy vannak megtervezve, hogy a háromujjas fogásra ösztönözzék a gyereket, ez a későbbi ceruzafogást segíti elő.

Mivel a készletet természetes alapanyagokból állítottuk össze, fontos volt, hogy azok az eszközök, amik nem újrahasznosíthatóak, azoknak az utóélete is tovább tartson. Ezért a korongok és pálcák külön kis zsákokban vannak a csomagolva, hogy később otthon egy társasjátékot, malomjátékot egészíthessenek ki.

Látható, hogy tudatosak voltatok a pedagógiai módszerekez való kapcsolódásban. Mi mindenre gondoltatok a tervezés közben? A Meixner-féle kártyacsomagok például hogyan működnek?

A tervezés egyik kritériuma volt, hogy az új és a régi eszközök kompatibilisek legyenek egymással. Ne okozzon gondot egy osztályban, ha valakinek a régi csomagja van és valakinek a Kuvik. Próbáltam úgy felépíteni a tárgyakat, hogy a gyerekeknek a lehető legkisebb lehetőségük legyen hibázásra, hiszen a sikerélmény nagyon fontos számukra. Egy péla. A hívóképek illusztrációjához a tankönyvek képei közül válogattunk. Az R betűnél nem választottuk a rózsát, mert arra könnyedén mondhatja a gyerek, hogy virág. (És igaza is van.) Ezért a karakteresebb róka azonosul az R betűvel, mert az nem összetévesztendő mással. 

A Meixner-féle kártyacsomagra azért volt szükség, mert tapasztalataink szerint sokan használják ezt az olvasástanítási módszert. Fejlesztő pedagógusok, logopédusok szinte csak ezzel tanítanak. 

A Kuvik piaci sikeréhez tanítói és szülői döntéseket kell befolyásoljatok. Mik a tapasztalataitok, nyitottak a Kuvik adta minőségi változásra az iskolák és a családok? 

Általánosságban elmondható, hogy azok az iskolák, akik értesülnek Kuvikról, mind nagyon lelkesek. A tanítóknak igénye van a minőségi eszközökre. Viszont pénzt szerezni iskolai keretek között, tudjuk, hogy nagyon-nagyon problémás. Azt látjuk, ahol fontosnak tartják, a szülők kérik a mi eszközeinket, ott találnak módot a finanszírozásra (alapítványi forrásból, pályázatból stb.). 

A termékcsalád leírásánál hangsúlyozzátok az egymásra épülést, és hogy a jövőben is iskolai eszközök újratervezésében számíthatunk rátok. Vannak-e még szervesen kapcsolódó termékterveitek?

Igen, mindenféleképpen szeretnénk további termékeket készíteni. Szeretnénk egy tanári készletet létrehozni, a mostani eszközök „nagy testévérét”,  hogy a összhangban tudjon dolgozni a pedagógus a diákokkal. Szótagkártyákon, játékpénzen is ötletelünk, de terveink közt szerepel a csomag „lefordítása” angol és német nyelvre is.

Kuvik nagyon csinos és finom grafikájával válik kerekké. Mivel a Két Egérből érkeznek a kérdések, muszáj megkérdeznem: van-e kedvenc gyerekkönyv-illusztrátorod? Akár magyar, akár külföldi, aki megihlet?

A klasszikusaim: Miroslav Sasek, Lukáts Kató, Reich Károly, de nemrégiben a kezembe került a Cérna Peti című mesekönyv, és teljesen elámultam Rogán Ágnes rajzain. Csodaszépek!

A Kuvik egy kedves családi vállalkozásnak tűnik. Vannak-e esetleg egészen más területek is, ahol közös kreatív munkát folytattok? 

Vannak. És lennének is nagyon sokan, ha az időnk engedné. 2012-ben egy kis letterpress nyomdát kezdtünk kiépíteni, amit sajnálattal idén szüneteltetnünk kellett, mert nem volt időnk vele foglalkozni. Majd egyszer mindenre sor kerül.

Köszönjük Juditnak az beszélgetést.