Amikor először felmerült, hogy kezdjünk bele ebbe a kedvenc illusztrátorom-sorozatba, a következő nevek kavarogtak a fejemben: Oliver Jeffers, Elodie Nouhen, Jon Klassen és még sokan mások. Végül a választásom Shaun Tanre esett, arra kellett rájönnöm, hogy minden vele kezdődött… Az első külföldről érkezett mesekönyvem az ő képeskönyve volt, nincs is jobb hetekig epekedni. Szerintem így még postásnak nem örültek! Megérkezett hozzám a The Red Tree.

Shaun Tan Nyugat-Ausztráliában, Perth külvárosában nőtt fel. Az általános iskolában már úgy hívták, hogy a „rajzoló”, ezzel próbált kitűnni társai közül. Kicsi, törékeny fiú volt, mindig ő állt a tornasor legvégén. Gyerekkorában bármit elolvasott, ami a kezébe akadt, korlátozás vagy szülői magyarázat nélkül, minden vonzotta, ami szörnyekről, világűrről, robotokról vagy dinoszauruszokról szólt. Saját bevallása szerint nagy hatással volt rá Chris Van Allburg, Raymond Briggs, Quentin Blake és Roald Dahl is. Diplomáját a Washington Egyetemen szerezte képzőművészet és angol irodalom szakon. Jelenleg szabadúszó művészként dolgozik Melbourne-ben.

Shaun Tan

Pályafutását, tinédzserként kis magazinoknál kezdte azzal, hogy sci-fi és horror történeteket rajzolt. Egyetem után kezdett bekapcsolódni a gyermek és ifjúsági könyvek illusztrálásába, főleg azért, mert munkatársai, akik sci-fit írtak, gyakran írtak gyermekkönyveket is. Saját könyveiben gyakran boncolgat társadalmi, politikai és történelmi témákat, szürreális, álomszerű képekkel. (Ő maga ír így munkáiról saját honlapján.) Dolgozott színháznál látványtervezőként, és részt vett olyan animációs filmek elkészítésében, mint a Horton, vagy a WALL-E. Egyik könyvéből animációs kisfilmet készült, aminek a munkálataiban ő is részt vett. A The Lost Thing 2011-ben Oscar díjat is kapott. Ugyanebben az évben megkapta az Astrid Lingren-emlékdíjat is, ami a világ egyik legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalmi díja.

The Red Tree

Hogy miért tartozik a kedvenceim közé? Azért mert annyira jól rajzolja meg az érzelmeket, hogy az hihetetlen! Ha egyszer lesz majd gyerekem, és nem tudja, hogy mi motoszkál benne, de valami olyasmi, hogy semmi sem jó, akkor biztosan a kezébe fogom nyomni a The Red Tree-t és a végén együtt grimaszolunk a szomorúságra. A másik kihagyhatatlan munkája a The Arrival, amiben nem csak hogy szavakat nem használ, de színeket sem, és a rossz érzések egész palettája sorakozik fel benne, majd kerül feloldásra. Egyszerűen jó nézegetni a könyveit!

The Arrival

Befejezésül pedig, a teljesség igénye nélkül pár kedvenc képem tőle:

és

és

Kelemen Réka