Első nap a könyvhéten, sok-sok új könyv. Elolvasni őket ennyi idő alatt nem lehet, benyomásokat szerezni igen, ezek az elsők: új Risto Rapper, A Nap gyermekei és különféleképpen ütődött királyok.

Először igazán nem mentünk messzire, sátortársuntól, a Cerkabellától kaptunk fel két újdonságot:

A Risto Rapper és a rettenetes kolbász (Sinikka és Tiina Nopola) valóban, már kinézetében is rettenetes. (Ráadásul egy véletlen folytán a Vivandra legendás Kakikönyve mellé került a standunkon, ami még fokozza a hatást.) A retenetes kolbász láttán különös állapotba kerül az ember, hogy milyenbe, mindenki próbálja ki maga. Annyit még elárulunk, hogy a történet Budapesten játszódik. Vagány kisiskolásoknak kötelező olvasmány!

A Nap gyermekei (Leena Krohn) tökéletes ellenpontja a kolbászos Risto Rappernek, igazi finom könyv: könnyű, ideális méret, jó tapintású borító, tört sárgás (vagy vanília?) papír. Az illusztrációk olyanok, mint egy háború előtti biológiafüzetben: poétikusan naturalista virágok, lepkék, hernyók, bogarak. A könyv minden fejezete Ibolya, a virágfutár kislány egy-egy újabb megbízatása, egy-egy újabb világ, egy-egy újabb zsánerkép. Lehetne belőle film!

Ezután átugrottunk a szomszédba a Manó Könyvekhez:

Az Ahány király, annyi mese (Simon Réka Zsuzsanna) hősei afféle bábszínházi királyok, mindegyik másképen ütődött zsarnok, önkényeskedésük komikus és többnyire ártalmatlan. Jó így, nem lehet időben elkezdeni gyanakodni a tekintélyre… Azonban a történetek ennél tovább mennek: például képzeljünk el egy királyt, aki imád bújócskázni. Megteheti-e, hogy folyton elbújik? A választ akkor kapjuk meg, amikor az egész kiráyi udvar kiürül, mert most ők bújtak el. Jó mesék! (És ne felejtsük el: Gyöngyösi Adrienn is újra kitett magáért.)

Folytatjuk.