A tizenkét éves olvasó ezúttal Lois Lowry két klasszikusáról írta meg ajánlóját: Az emlékek őre, Számláld meg a csillagokat!

Az emlékek őre – A tökéletes világ

Jonas egy általunk ismeretlen helyen, egy ismeretlen korszakban él. Az ő mindennapjai hasonlóak, mint a mieink és mégis teljesen mások. Mert Jonas világa teljességben tökéletes. Hisz nem tartozik hétköznapjaihoz a veszekedés, sértegetés, düh, erőszak, szomorúság. Sőt neki még tévéje sincsen! De mégis… talán a tökéletes szó túl erős. Mert Jonas világából nem csak a negatív, de a pozitív érzelmek is ki vannak szorítva. Először nehéz elképzelni: nincsen vidámság nincsen őszinte nevetés nincsen szeretet… De térjünk vissza Jonashoz, történetünk főszereplőjéhez. Jonas, ugyanúgy, mint barátai egy teljesen hétköznapi gyerek. Egészen addig a napig, amíg a tizenkettesek ceremóniáján ki nem derül, hogy ő lesz mostantól az emlékek őre. 

Egy öreg bácsika tanítványa lesz, aki csodálatos és érthetetlen módon emlékeket tud átadni Jonasnak. Emlékeket az igazi életből. Abból az életből, amiben mi most élünk. Jonas vidám, kellemes, de szomorú és fájdalmas dolgokat is megtapasztal. Például: érzi a nap melegségét és részt vesz egy család karácsonyán. De a háborúban elesett férfi bőrébe is belebújik. Ettől a naptól kezdve nehéz súly nehezedik vállára…

Aztán hirtelen megérti: az a világ, amiben él teljesen rossz irányba halad. Igaz hogy nincsenek óriási fájdalmak, háború stb., de a vidámság, meg a szeretet hiánya megszédíti Jonast. Hogy fajulhattak a dogok idáig? Jonas most már azt is tudja: tennie kell valamit, hogy megmeneküljön ebből a borzalmas börtönből. Így aztán egy este megszökik a lakóközösségéből, amely egész életében az otthonaként szolgált és nekivág a nagyvilágnak… 

Ez a könyv megtanítja az embernek élvezni a természetes dolgokat, mint például a napsugarat. Belegondolni abba, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy élvezhetjük őket. 

A könyv borítója nem tökéletes, de legalább összefügg a történettel. Akkor is, ha Jonas világában nincsen hó, szánkó, de még napsugár sem. Ez a kép sokat jelenthet az olvasó számára…

Számláld meg a csillagokat – Egy történet, amely akár valós is lehetne

Ez a történet nem holmi mese azzal a kezdettel, hogy egyszer volt hol nem volt. Ez a történet a második világháborúban játszódik. És egy biztos: akkoriban az élet nem volt éppen habos torta! Ezt rögtön a könyv elején tapasztalhatjuk amikor Annemarie barátnőjével, Ellennel és húgával Kirstivel versenyt fut egy utcasaroktól egészen egy másikig. Amikor Annemarie győztesként megáll a célvonalon nem egy, hanem egyből két katona lép elé és az éppen csak érkező Ellen és Kirsti útjába, majd kínos és fura kérdéseket ad fel, mint például: hogy miért fut? A mai világban ezt biztosan senki sem kérdezné három gyerektől, akik éppen az iskolából tartanak hazafelé. De ez a jelenet körülbelül 75 éve játszódik Dániában, egészen pontosan Koppenhágában a második világháború idejében. 

Amikor a két család (Annemarie és Ellen családjai) észreveszi, hogy a zsidóüldözés már Koppenhágában is kezdetét vette, Johansenék (vagyis Annemarie családja), Ellent, aki zsidó származású a család tagjának álcázzák, hogy a német katonák ne leljenek rá a kislányra. 

A könyv borítója a benne lévő csodálatos történetnek a pontos ellentéte. Ugyanis a borító borzasztó. Egy szép naplemente egy hajóval és borzalmas írással a cím rajta… na meg a zsidócsillagos nyaklánc úgy néz, ki a tájképen mintha lebegne, vagy minthogyha a tájkép egy asztal lenne, és azon van a nyaklánc. Szerintem a mai technológia mellet ez a borító egyszerűen csak össze van csapva. Mintha gyorsan készen akartak volna lenni vele, és ezért az első ötletet valósították volna meg. 

A könyv vastagságához is van mit szólnom. Igaz, hogy ez a könyv igen vékony, de senkinek eszébe se jusson, hogy a vékony könyvek csak babáknak valóak. Ezt a könyvet én mindenesetre ajánlom fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, mert ez a könyv megmutatja, hogy milyen volt az élet a második világháborúban. Ebben a könyvben együtt tudsz szurkolni, hogy Ellen ne lepleződjön le és közben a fejedben folyamatos ott lehet a háttérgondolat: ez bárkivel meg történhetett volna. 

Szerintem felolvasni is lehetne ebből a könyvből már idősebb és értelmesebb gyerekeknek, hisz a vége happy end, de a nyomort és a fájdalmat a második világháborúból ők is átérezhetik és megérthetik. Bár itt a csata nem csak arról szól, hogy piff-puff, nyertem, béke, kész vége, mint a számítógépes játékokban.

Nem.

Itt tényleg élet és halál forog a kockán.

Tikk Hanna Léna 12 éves olvasó

Lois Lowry: Az emlékek őre (ford. Tóth Tamás Boldizsár. Animus Kiadó, 2016)

Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat (ford. Bátori Tamás. Animus Kiadó, 2015)