Lehet, hogy évről évre egyre szebb gyerekkönyvek készülnek Magyarországon? (Lehet. A kiadók idén igazán kitettek magukért. Ez mindenképpen jó hír karácsony előtt.)

A tavalyi sem volt rossz eresztés (olyan könyvek jöttek az év végén, mint A Sötétben Látó Tündér és az Irijám és Jonibe), de az idei év vége néhány olyan könyvvel köszöntött be, amelyekkel érdemes külön is megemlékezni, most elsősorban vizuális értelemben.

(Az utóbbi években a magyar gyerekkönyvkiadásban kialakult egyfajta illusztrátor-kultusz, ami sajnos azzal is jár, hogy a szöveggel a kelleténél egy kicsit kevesebbet foglalkozunk – és igen, a szövegek néha le is maradnak a látvány mögött, ami baj, és amiről szintén kellene írni, de nem most. Itt mi is ezt a kultuszt fogjuk erősíteni.)

Ha időrendben haladnánk, elsőnek mindenképpen a Csimota két őszi újdonságát kellene említenünk. A kiadó bátorságát dicséri, hogy megjelentették Dezső Andrea Mamuska című könyvét, ami fekete-fehér, és a témája sem a legkönnyebb: a gyerekkori emléktöredékek, halál. A Mamuska az újabban nálunk is elfogadottá váló műfaj, a felnőtteknek szóló gyerekkönyv egyik legszebb darabja.

Felnőtteknek és gyerekeknek szóló gyerekkönyv a Lenka (szintén a Csimotától). Szegedi Katalin rajongói (felnőttek és gyerekek) nem csalódnak, sőt. A mesét itt is az illusztrátor írta (akkor eddig kettőből kettő), ami a történet és a látvány igazán szerencsés összegabalyodását hozza. A könyv annyira megnyerően néz ki, hogy egy hónapon keresztül címlapon tartottuk itt a honlapunkon, mert lehetetlenségnek tűnt megválni ettől a színfolttól.

Számomra az év legszebb könyve a Medvék minden mennyiségben (a Pagonytól). Nem lehet legyinteni azzal, hogy Tandori Dezső verseivel könnyű. Ahhoz, hogy ez a könyv ilyen legyen, szükség volt arra is, hogy az illusztrátor, Agócs Írisz szintén különleges viszonyt ápoljon a medvékkel. A könyv egésze (valója, azt kellene írnom, hogy lénye) egyszerre szokatlan és otthonos. Most úgy tűnik, hogy (a versekhez hasonlóan) ez a kötet is időtlen darab  már a megjelenése pillanatától. … És még ideírom (anélkül, hogy kontextusba helyezném) az Agócs Írisz-rajongók kifejezést.

Számomra a Domboninneni mesék (Móra Könyvkiadó) lenne az 2010-es ősz legszebb könyve, ha nem jöttek volna a medvék – így a második legszebb, vagy még inkább a legszebb medvétlen könyv. Lackfi János és Molnár Jacqueline szerethető, emlékezetes könyveket alkottak eddig is. A Domboninneni mesék azonban még sokkal szerethetőbb és emlékezetesebb. Talán a téma miatt? Nehéz megfejteni. Kihagyhatatlan!

Rofusz Kinga szintén (meglehetős) rajongótáborral bír, amit a tavalyi felnőtteknek szóló gyerekkönyvével az Irijám és Jonibével alapozott meg. A Csodaceruza most rögtön két gyerekeknek szóló Rofusz Kinga-könyvet jelentetett meg: Samu és egy esős nap (piros); Samu és az ajándék (zöld). Samu pedig egy nyúl: lehet, hogy ez lesz az a pillanat, amikor valakinek sikerül megváltoztatni a nyulakat makacsul kizárólag a húsvéttal képzettársító közvélekedést.

Írhatnánk, hogy a piros és zöld (komplementer) képek őrületesen következetes ritmusa teszi ellenállhatatlanná ezeket a könyveket, de ez bűnös egyszerűsítés lenne.

A cikk megírása előtti utolsó pillanatokban érkezett Csiri-biri torna-tár 1. (a Csimotától). Amiről mindenkinek ugyanaz az első benyomása: igazán jól néz ki (és egyszerű). Így aztán most már a Takács Mari-rajongóknak is jó.

És végül ide kívánkozik az Április és az úttekerők (Cerkabella). Kasza Julianna (megint csak szerző-illusztrátor) könyve nem a fentiek értelmében vett szép könyv, de olyan, amit a vizualitása miatt (is) jólesik kézbe venni – és nehéz onnan letenni. Igaz, az Április más szempontokból is izgalmas könyv, de ez már nem tartozik mai témánkhoz; erről majd legközelebb.

U.i.: Az itt felsoroltaknál több igazán szép könyv jelent meg az ősz folyamán. A fenti lista merőben önkényes.

Lásd még: Karácsonyi képeskönyvek (Gyerekszoba)