A Kistehénről általában mindenkinek a 2002-es Sziget reklámja jut eszébe, illetve a dalt előadó, azóta Kistehén Tánczenekar néven futó együttes, esetleg egy emlék valami könyvről. A 2014-es könyvhetet követően már egy újabb könyv is társulni fog a névhez, Felhős címmel.

A szerző neve a zenekarból mindenkinek ismerős lehet, Kollár-Klemencz László.  Az illusztrátor, Igor Lazin készítette a Kistehén animációs filmeket. Sőt kettőjüknek jelent már meg közös könyve A Kistehén címmel (milyen meglepő!), amelyben a rajzokat versek egészítették ki hét nyelven: magyar, mongol, latin, japán, angol, szerb és francia (2002-ben jelent meg a Park Kiadó gondozásában). Ez egy kifejezetten felnőtteknek készült darab. 

A könyvben szereplő karakterek ismerősök lehetnek a Kistehén kedvelőinek A bagoly, aki angyal vagy mi? karácsonyi kisfilmből. 

Be kell valljam, nekem már a szereplők bemutatása meghozta a kedvem a könyvhöz és a továbbiak sem okoztak csalódást, tele van vicces szavakkal, kifejezésekkel, helyzetekkel és rajzokkal. 

Maga a történet viszonylag egyszerű, ezzel is kedvezve a kiadó által kiszemelt korcsoport legfiatalabbjainak, a besorolás egyébként 5-95 éves korig szól. (De a 95 éven felüliek is nyugodtan forgathatják.)

Egy eseménytelen nap eseményeit követhetjük nyomon. Kezdve azzal, hogy mit csinálnak reggel Senkiföldje lakói, és a nap végére miben is fáradnak el annyira. Például a nap folyamán Nyúl megtanítja álmodozni Vadászt. 

– Nyuszika? Hogyan kell álmodozni?

– Na, ülj le szépen velem szemben, így, nézz az égre, és gondolj valami szépre!

...

Ezalatt a Nyuszi meg a Vadász egymással szemben ültek, és álmodoztak. Együtt. Végre a Vadásznak is sikerült úgy, hogy a Vadász utánozta azt, ahogy a Nyuszi néz.

Közben Tetemaci elveszíti egyik (majd később másik) papucsát. Együtt nézegetik az égen úszó felhőket, pihengetnek, élvezik a boldog semmittevést. 

Egyszer csak bekövetkezik az eseménytelen nap egyetlen igazi eseménye: egy kicsi felhő ereszkedik a földre. Hőseink először elvesznek benne, végül segítenek neki hazajutni. A történet végül Kistehén bölcselkedésével zárul:

A sírás mindig jó, mert a végére elmúlik a sírás...

Az illusztrációk itt is a szöveg szerves részei. Persze vannak afféle „kiszólásai”, időnkét az oldalak jobb felső, vagy épp alsó sarkán felbukkan egy-egy Kistehén részlet, mint tehén farok, tehén sarok (!), tehén szem és még sorolhatnám. (Igor Lazinnak köszönhetően például képet kapunk arról is mi az a pupek.)

A Felhős nagyon kedves történet, mókásan tálalva. Szívesen olvasnám fel fáradt óvodásnak, aki nem tudja, miért fojtogatja a sírás, vagy adnám a kezébe kezdő olvasónak. Betűi elég nagyok, a sorok elég rövidek a kényelmes olvasáshoz, minden oldalon színes képek laqzítják a szöveget. Hasonlít a Claude-sorozatra, amit szintén a Manó Könyvek jeletetett meg. Végül szívesen adnám olyan felnőtt kezébe, aki egy zsúfolt nap után, könnyed kikapcsolódásra vágyik.

Kelemen Réka

szerző: Kollár-Klemencz László, illusztrátor: Igor Lazin. Manó Könyvek, 2014.