Nyári szünetben a klasszikusokon túl – 1. rész

Nagyovisoknak és kisalsósoknak

Vannak megbízható könyvek, mint a Tom Sawyer, a Winnetou, a Szeleburdi család vagy a Fecskék és fruskák, amik minden nyáron működnek, nem fürdünk be a gyereknél velük, hogy jaj, már megint mit adtál a kezembe kedves, értetlen szülőm… persze, ha.  Ugyanis nem mindenkinél működik már a Tom Sawyer vagy a Winnetou, és ha működik is, sokszor jó pár éves csúszással, mint ahogyan az előző generáció belőtte volna olvasói idejét. Ezért fontos a kortárs irodalom többek között, ami jó esetben ügyesen reflektál a mai gyerekek mindennapjaira, vélt vagy valós problémáira, és azt a nyelvet használja, ami az aktuális a kor sajátja.


Nagyovisoknak és kisalsósoknak, akik épp csak elkezdtek olvasni, és még valami félelemmel vegyes izgalommal gondolnak a sulira, kitűnő nyári olvasmány a Garmann nyara. A szerző fotómontázsokból készített könyve Garmann utolsó, iskola előtti nyarát illusztrálja olyan groteszk képekkel, amelyektől szülők sokan hátrahőkölnek, a gyerekek azonban élvezettel lapozgatják a kötetet. Miért? Stian Hole érzékletesen tapint rá, hogyan lehet a félelmeket ábrázolni; a pillangók egy röntgenfelvételen megjelennek Garmann hasában, ez a kép éppen azt szimbolizálja, hogy a félelem miképpen jelenik meg vizuálisan, az öreg nagynénik félig kilógva a földből kicsi szárnnyal a hátukon mutatják a jövő várható történéseit. A különös képeket finoman szövi át a lírai leírás a kisfiú nyaráról, erős kölcsönhatásba lép így kép és szöveg. Garmann rettegését feldolgozandó mindenkit végigkérdez félelmeiről, a nagynénik az elmúlásról, szülei az érte való aggódásról beszélnek. És végül ott állunk Garmannal az utolsó oldalon, bámulunk ki az ablakon és várjuk, ahogy menthetetlenül közeledik az iskola első napja…


Timo Parvela a Cerkabella által kiadott sorozatát (Körhinta, Mérleghinta, Szerencsekerék) előbb ismertem meg, mint az Ella könyveket (Ella és barátai, Ella újabb kalandjai), így még inkább meglepetésszerűen hatottak rám, úgy éreztem, mintha egy másik író könyvei lennének. Aztán, amikor a Kis Könyves Éjen vendégünk volt a szerző, ő is komoly meglepetést okozott. Látszott, hogy egy – a szó legjobb értelmében – vérprofi író ül velünk szemben, aki simán lenyomna egy one-man show-t is, ha kellene, mindenesetre a beszélgetésből kiderült, hogy egész családja, őt magát is beleértve tanár. Ez látszik az Ella történeteken, hiszen igazi „belsős” poénokat olvashatunk egy osztály életéről, milyen egy tanár, amikor elcsúszik az uszoda szélén, milyen egy rakás gyerek, amikor aggódik osztályfőnökéért, és mindenféle dolgot kitalál arra, hogy megmentse őt, (na de mitől is kell megmenteni tulajdonképpen)? És persze a káoszba fulladó karácsonyi ünnepi műsor leírása is felejthetetlen. Igazi könnyed, igazán vicces könyv olyanoknak, akik szeretik Kis Nicolas-t és Manolitót.


Az Átváltozott gyerekek vadiúj könyv, a könyvfesztiválra érkezett a Pagony kiadótól. Egy család szokatlan hétköznapjai elevenednek meg a lapokon, de ettől még nem lenne annyira különleges a könyv. A csavar ott van, hogy mindegyik mese legalább két szinten játszódik: a képzelet, a játék, az álmok világában tapasztaltak kibogozhatatlanul keverednek össze a hétköznapi valósággal. A címadó történetben például két gyerek a családból átváltozik, és az, hogy hogyan bújik az egyik gyerek apa bőrébe, a másik a kisöccsébe, és ez milyen idétlen szituációkhoz, és őrületes helyzetpoénokhoz vezet, az már csak a képzelet dolga.  Egyrészt végtelenszámúhoz, másrészt olvasói szemszögből Szabó Borbála megformálásának köszönhetően gördülékeny olvasáshoz, hangos röhögéshez. A kisöcsiből folyton beszélő nagyobb gyerek már-már kínos szenvedése közben hasunkat fogjuk a nevetéstől, hiszen tényleg abszurd, amikor anya egyfolytában gügyög neki, és élő közvetítést hallhatunk arról, hogy ő mit is gondol eközben, de az is felejthetetlen jelenet, amikor apának olyan rendes tanárként kellene viselkednie, mint a normális hétköznapokon, de a szokásos, unalmas óra helyett inkább elviszi diákjait egy jót dagonyázni a suli közelében található patakpartra… És ehhez hasonló  szellemben íródott a kötet többi meséje is, ezeket már nem ismertetem, maradjon minél több izgalom az olvasónak.


Folytatjuk…