Van egy rövid listánk az olyan könyvekről, amelyeket teljes biztonsággal lehet ajánlani a tanácstalan vásárlónak is, meg a nem tanácstalannak is: hogy inkább ezt vegye, ha jót akar. Ez a lista sajnos lassan bővül. Ezen a nyáron a Kicsibácsi és Kicsinéni már biztos felkerült rá.

Már a Matild és Margaréta sem volt rossz, aki megvette, nem csalódott benne. Az mindig jót jelent, ha arról kezdenek érdeklődni, hogy mikor lesz már a szerzőtől valami új. Ez az új a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém), továbbiakban „Kicsibácsi”. A közönség nem biztos, hogy ezt várta, de így is elégedett lesz. Ez a könyv a magyar gyerekirodalomnak egyértelműen az irodalmi részébe tartozik, körülbelül oda, ahova Lázár Ervin, Mosonyi Aliz és újabban Kiss Ottó legjobb szövegei. Ennek az az ára, hogy nincs egyértelműen megcélzott közönsége, a Pagony „5–99” éves korig szóló ajánlása teljesen komolyan vehető.

A Kicsibácsi behízelgő, jó kinézetű könyv. Le lehetne írni azt a közhelyet, hogy a szöveg és az illusztráció megbonthatatlan egységet képez; de az egység mégis megbontható: a szövegek olyan jól sikerültek, hogy képek nélkül is erőteljes a hatásuk. Az illusztráció abban segít, hogy könnyebben elidőzzünk, ne siessünk tovább a következő egyperces mesére.

A Kicsibácsi szövegei bármilyen sorrendben olvashatók, de azért jól jár, aki sorban halad, mert a könyvnek van egy finom dramaturgiája. Az indítás színpadi: a legelső lapon ott láthatjuk az összes mese kellékeit, érdemes néha visszalapozni. Jó ritmusban váltakoznak a kalandos, elmélkedős és szemlélődős mesék, hol Kicsinéni, hol Kicsibácsi, hol Imikém (a bádognyúl) kerül a középpontba. A történet nagyobb részeit pedig azok a mesék tagolják, amelyekben a diót, amiben laknak, továbbviszi a szél egy újabb helyszínre.

A mintegy ötven egyperces meséből nehéz egyet-kettőt kiemelni úgy, hogy ne legyünk igazságtalanok a többivel. Legyen elég annyi, hogy Kicsibácsi, Kicsiéni és Imikém egy dióban élnek, szóval tényleg elég kicsik. Nem szeretnek sietni. Nagyszerűen egymásra vannak hangolódva. És a legfontosabb pillanatokban a maguk módján győzedelmeskednek a szinte átláthatatlanul sűrű erdőben, a Gombkirály, a Mindenevő Medve vagy éppen a Kifürkészhetetlen Tekintetű Asszony ellen.

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém). Pagony, 2013