Történet arról, hogyan utazott Kistigris és Kismackó álmai országába
Kistigris és Kismackó, a két jó barát nem fél semmitől, hiszen együtt nagyon erősek. Akár egy tigris, meg egy medve. Békésen éldegélnek folyóparti házikójukban, aztán egy napon a vízen különös ládát pillantanak meg. „Panama” – díszeleg az oldalán, és banánillat árad belőle. Kismackó úgy gondolja, hogy Panama csakis álmai országa lehet, és barátjával, na meg a négy keréken guruló Tigriskacsával együtt elindul, hogy felkeresse ezt a csodás helyet.
Janosch az egyik legismertebb német meseíró, több tucat képes mesekönyvét gyerekek és felnőttek milliói ismerik és szeretik szerte a világon. Az Irány Panama! című meséje 1979-ben elnyerte a német gyermekirodalmi nagydíjat.
Fordító: Dornbach Mária
Móra Könyvkiadó, 2012 (2. kiadás)
48 oldal, kemény borító
Kistigris mindig magányosnak érzi magát, ha Kismackó horgászni indul, ezért arra kéri barátját, hogy írjon neki levelet. Igen ám, de senki sem akarja vállalni a levél kézbesítését. Még szerencse, hogy arra jár Nyúlcipős Nyúl, és elviszi a borítékot a bánatos Kistigrisnek. Attól fogva mindenki levelet akar írni, és a postagalamboknak hála a légiposta is elindul. Nem is beszélve a telefonról. Részletek…
Kismackó üres kézzel tér haza a horgászásból. Barátjával, Kistigrissel gazdagságról ábrándoznak, majd elhatározzák, hogy kincsvadászatra indulnak. Másnap mély gödröt ásnak, de kincs helyett a vidám Vakondra lelnek rá. A két barát tovább kutat a nagy, vad erdőben, majd a tenger mélyén, ám egy lyukas garast se találnak. Már épp feladnák a keresést, amikor váratlanul rájuk mosolyog a szerencse. De vajon mit kezdenek a hirtelen jött gazdagsággal? És mennyit ér nekik a barátságuk? Részletek…
