Szemüvegben nem lehet balettozni, Catherine Certitude-nek ezért időnként le kell vennie a szemüvegét, ahogy apjának is, aki talán nem is bánja, ha néha nem látja élesen, hogy miféle üzleti ügyekbe is keveredett. A végén elhajóznak Amerikába. Modiano és Sempé ellenállhatatlan könyve megjelent magyarul.

A könyv atmoszféráját az „az előtt” nézőpontja adja. Catherine álmai megvalósultak: pár évig tagja lehetett egy balett-társulatnak, most pedig saját balettiskoláját vezeti az 59. utcában, Manhattanben. A könyv azonban arról szól, ami harminc évvel korábban Párizsban történt. A késői búcsúzás, a nosztalgia természetesen pillanatok alatt érzelmileg a legfogékonyabbra hangolja az olvasót.

Catherine és az apukája is szemüvegesek, és olykor leveszik a szemüvegüket, hogy a túl konkrét valóság helyett csak azt lássák, amit ők akarnak (majd tudják azt is, mikor nem szabad levenni, hogy a megfelelő pillanatot élesen rögzíthessék egész életükre). Az elbeszélő ugyanezzel az eszközzel játszik, hol csak elnagyolt képet kapunk fontosnak tűnő momentumokról, hol részletes leírást esetleges fontosságú dolgokról. Az utolsó pillanatig csak homályos elképzelésünk van arról, hogy mivel foglalkozik az apa, mit jelentenek a zavaros ügyletei; ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy mi volt olvasható a cégtáblán, és ez hogyan változott, kinek a neve volt szebb betűvel írva. Lényeges és lényegtelen, vágy és valóság többször helyet cserélnek a történetben. Az alapvetően földhözragadt Casterade úr egyúttal a legnagyobb álmodozó is, hiszen nagy francia költőnek tartja magát. A balettanárt, Galina Diszmajlovát korábban Odette Marchalnak hívták, és nem volt orosz akcentusa. Catherine eljut egy előkelő partira apjával, ám utólag olyan, mintha meg sem történt volna, a vendéglátók nyomtalanul eltűnnek, Tabélion, akihez nagy reményeket fűzött, pedig soha nem hívta vissza az apát. A szöveg folyamán egyetlen dolog kezd egyértelművé válni: el kell indulni Amerikába.

Sempé illusztrációja

Modiano nem kifejezetten gyerekíró. A Catherine Certitude képek nélkül lehetne egy jó felnőtt novella is. Gyerekkönyvvé a gyönyörű illusztrációk teszik. Sempé nálunk elsősorban a Kis Nicolas rajzolójaként ismert, itt azonban inkább a könyv megjelenése (1988) idején készített két balettos témájú New Yorker-címlapját érdemes megnézni. Olyan organikusan illenek a képek a szöveghez, hogy először fel sem tűnik, hogy mennyire más a mechanizmusuk, mint a szövegnek: itt a kettősséget a monumentális, tájképszerű New York-i képek és a sokkal bensőségesebb párizsi zsánerképek szembeállítása teremti meg.

Sempé egyik balettos New Yorker-borítóképe (bővebben)

Amikor egy könyv borítóján aranyszínű alapon az „Irodalmi Nobel-díj 2014” felirat olvasható, felveti a kérdést, hogy vajon enélkül is megjelenhetett volna-e magyarul. Végül is nagyjából mindegy, hogy szerencsés egybeesés vagy tudatos kiadói döntés eredménye, az biztos, hogy egy kivételes gyerekkönyvvel lettünk gazdagabbak. Certitude = bizonyosság.

Patrick Modiano: Catherine Certitude. Jean-Jacques Sempé rajzaival. Magyar fordítás: Pacskovszky Zsolt, a versrészleteket Lackfi János fordította. Móra Könyvkiadó, 2015.