Várszegi Adél és Máray Mariann mint szerzőpáros először két éve a Kismadár és Kóróval mutatkozott be. Egyelőre nem tudom, hogy elválaszthatatlanok-e, de nagyon remélem.  Második képeskönyvük az idei könyvhéten jelenik meg A jakifészek címmel.

A történet a célcsoportnak (3+) megfelelően egyszerű: A jakik a Matabéli Dzsungelben (az hol lehet?) élik kis- és nagycsaládi életüket. A mese egy kis jaki születésével indul és egy sárkány beköltözésével zárul. (A jakik egyébként nem mások, mint nagyon szórakoztató, csíkos bundás, kistestű majmok.) Minden újszülött jakit hatalmas fiesztával és furcsa ajándékkal köszöntenek az életben. Mindennapjaik önfeledt játékkal és bolondozással telnek, és ebben egyetlen dolog zavarhatja meg őket: a jakik rettenetesen félnek a kígyóktól.

„Fáról fára ugráltak hát, így teltek napjaik,
csak a lesben álló kígyótól féltek a jakik,

mígnem

egy sötét téli éjszakán, úgy fél tíz lehetett,
egy püffedt szárnyú, dúlt sárkány a fészkükbe esett.”

A kisjakik segítenek a fészkükbe zuhant sárkányon, aki végül be is költözik melléjük, s mivel szerencsére a kedvenc eledele a kígyó, így a jakiknak nincs többé mitől félniük.

A szerző, Várszegi Adél izgalmasan játszik a különböző ismétlésekkel: szavakkal, motívumokkal. Külön élvezetes, ahogy megjelennek, szerepet kapnak az égtájak, évszakok, színek, időpontok a szövegben. Több napja olvasom újra és újra egymás után, meg kell, hogy mondjam egyre szórakoztatóbb! Részleteiben is és egészében is működik a szöveg. Kedvenceim egyike, az amikor (saját ismétléseire utalva) nagy természetességgel, bennfentesen kiszól az olvasóhoz.

„A csíkos jakik összegyűltek (a jakiknál így szokás),
és ünnepeltek, mert világra jött egy újabb kisbolhás.”

[…]

„A csíkos jakik összejöttek, tudjátok, így szokás;
és persze ünnepeltek, mert világra jött egy újabb kisbolhás.”

Máray Mariann képei rengeteget tesznek hozzá a szöveghez. Már korábban, monitoron nézegetve is úgy gondoltam, hogy a könyv összes illusztrációját kitenném a falamra. Valahogy mégis most állt össze egésszé, amikor megfogtam a könyvet, bele tudtam lapozni, és megláttam a valódi színeit. Majd elkezdtem csak a képekkel foglalkozni és felfedeztem vicces részleteket, elrejtett állatokat. A végén aztán annyira magával ragadott, hogy magam is ott ültem a jakikakkal a fészekben.

Úgy gondolom, hogy A jakifészeknek ott van a helye valahol A majom mamája és A legcsinosabb óriás között a könyvespolcon, vagy inkább a kiságy mellett. Leteszteltem kis- és nagykorú természetes személyen is, ajánlom!

Kelemen Réka

Várszegi Adél: A jakifészek. Illusztrátor: Máray Mariann. Scolar Kiadó, 2014