A Fahéjas kertnek is ott a helye a nyár legjobb könyvei között. (Még akkor is, ha a lapoknak nincs fahéj íze.) Legalább is Majoros Nóra (kertészeti szakértőnk) olvasónaplója szerint mindenképpen.

Egy majdnem-kertben egy csodanemes és egy csodanagypapa majdnem-meséket költöget, majdnem-meselények és egészen gyerekszerű gyerekek részvételével. Ha ebben a majdnem-káoszban az olvasó eleinte egy picit elveszettnek érzi magát, azzal sincs semmi baj, mert mindig talál egy apró fogódzkodót, ami egy álomból, emlékből, napba nézés utáni pillanatnyi vakságból ismerősnek tűnik. Idejét nem tudom, mikor éreztem ennyire ismeretlennek egy történetet, főleg mesét. Talán akkor, amikor az első múmin-történettel találkoztam. A könyv első lapjait olvasva a szemem mögött a vászon, amin megelevenednek a mese képei, szokatlanul hófehér volt, és mire a végére értem, otthonos és vidám képekkel telt meg, kapucsínó tónusban. Lehet, hogy az a szemtelen illusztrátor lopta bele magát a képeivel a festővásznamra, de szívből megbocsátom neki, mert jó erre a képre nézni.

Bevallom, egy óvatlan pillanatban még a könyvlapot is megnyaltam, hátha tényleg fahéj íze van, de nem volt. Csak a mesének van fahéj íze, erősen zamatos, de cseppet sem keserű.

Majoros Nóra

Sopotnik Zoltán: Fahéjas kert. Kolibri Kiadó, 2013. Egri Mónika illusztrációival.