Bálnát látni egyszer az életben

Élnek-e az állatgépek? Beköltöznél-e egy csodás műőzbe? Hogyan jut be egy mű a bolognai illusztrációs kiállításra? A napokban jelenik meg Máray Mariann Utazz bálnabusszal! című böngészője (Dániel András szövegével). Ennek kapcsán Vörös Juli beszélgetett Máray Mariannal az egerek életén és a piros bálnákon át a korompontyig és a korszellemig sok mindenről.

– Már csak pár nap és megjelenik a rég várt böngésződ, az Utazz bálnabusszal! A könyv a monumentális állatgépeket használó egerek mozgalmas és hangulatos életéről szól. Időközben pedig kiderült az is – mintha a megjelenéshez időzítették volna –, hogy a könyv képeit beválasztották az idei bolognai gyerekkönyvvásár illusztrációs kiállításának anyagába. Mi a Bálnabusz története?

– Ez a könyv nem megrendelésre készült, saját ötlet. Szerzői könyv lett volna, de végül is kétszerzős lett, mert Dániel Andrást felkértem a szövegírásra. A történet pedig ott kezdődött, hogy korábban is volt már piros bálnás képem, tizenkét éve csináltam szintén a bolognai pályázatra, iskolai feladatra a MOME-n. Egy Pinokkió-illusztráció volt, és annyira népszerű lett, hogy éveken keresztül mindenki ezzel azonosított engem.

A gyerekeim kapcsán kezdett formálódni az ötlet: a nagyobbik fiam, Olivér állandóan azt mondta, hogy neki kell a kép, szerezzem vissza, amit persze nem lehetett, mert már eladtam – és akkor azt gondoltam, hogy csinálok neki egy másikat. Közben elkezdtem a Két Egérnek dolgozni, millió marketingterméket csináltam egerekkel, nagyon ment az egerek életének az ábrázolása, és jók voltak a visszajelzések is. Így összekombinálódott a fejemben a kettő. Az történt, hogy ott ültem a galérián a Két Egérben és gondoltam, hogy festek még egy ilyen piros bálnát. 

Máray Mariann egerekkel

Van egy másik előzménye is a dolognak: amikor Tom Schamp itt volt Magyarországon, hozott nekem ajándékba egy könyvet, kérdezte, melyik a kedvenc állatom, én mondtam, hogy a bálna. És egy kis bálnát rajzolt a könyvbe. És erre én azt mondtam, hogy szerintem nagyon nagy a szeme, amin talán egy kicsit meg is sértődött. Utána én is festettem neki egy bálnát, ha már ő is rajzolt nekem egyet, azért is, hogy nézze meg, hogy milyen jó a bálna kicsi szemmel. Ez lett az első kép. Ekkor még nem volt szó könyvről. Gondoltam, posztert fogok nyomtatni belőle…

– Hogyan léptél tovább?

– Rájöttem, mennyire jó dolog az, hogy a bálna vízi állat, de itt gurul, és hogy milyen jól lehetne játszani azzal, hogy egy-egy állatot más közegbe teszünk, mint amiben valójában lenne. Tehát ez volt a kiinduló koncepció, aztán ettől persze néha azért eltértem.

Minden kiadó, akinek megmutattam, eléggé ráharapott, sok kézen átment, mindenki nagyon szerette volna, de mindenféle technikai, nyomdai kivitelezési okokból egyik együttműködés sem jött létre. Közben szerencsésen mégis úgy rendeződtek a szálak, hogy a Két Egér Könyvek Móra Kiadó adta háttérrel meg tudta oldani, hogy igazi keménylapos böngésző legyen, így – ahogy eredetileg szerettem volna – Két Egér könyv lett belőle. A keresés ideje alatt is tovább formálódott a könyv koncepciója, nagyon fontos felvetései voltak például Balázs Eszternek a Kolibri Kiadónál – ekkor merült fel, hogy az eredeti elképzeléssel szemben mégis legyen szöveges könyv. Ekkor hívtam fel Dániel Andrást, hogy ehhez keresünk szövegírót, és rögtön rá gondoltam, mert neki elég csavaros az agya. Akkor még nem is ismertem őt. Elvállalta. Egy idő után kialakult a kevés-szöveges koncepció, és András ötlete, hogy akkor legyen ez a könyv egy egereknek szóló hirdetési újság, katalógus tele szuper ajánlatokkal és kuponokkal.

– Ez akkor végül egy igazi böngésző, vagy félúton van a szöveges képeskönyvek felé? 

– Szerintem mindenképpen böngésző, amiben a böngészőkben megszokott megkeresendő kis képecskéket vicces szövegek helyettesítik. Később vettem észre, hogy minden, ami ott van András szövegében, az valóban ott van a képeken is, azzal a plusszal, hogy egy csomó mindennek nevet adott. Itt megfordult a bevett alkotói folyamat: előbb volt a kép, és aztán lett a szöveg.

A bálnabusz

– Ó, igen, én is örültem, amikor megtaláltam a képen például… várj… a koromhalat.

– Korompontyot!

– Igen, a korompontyot… Mennyire ért meglepetésként, hogy beválasztottak az idei Bolognai Gyerekkönyvvásár illusztrációs kiállítására? Ami nem kis dolog, hiszen 4000 illusztrátorból 75-öt választott ki a zsűri.

– Azért jó ez a bolognás visszaigazolás, mert úgy küldtem oda a képeket, hogy ha nem választanak ki, az is hasznos, akkor kiderül, hogy nem az kell, amit most csinálok. Szerencsére nem ez történt. Fontos egy ilyen független fórum, mert Magyarországon ilyesmit nem lehet mérni, mert itt mindenki mindenkit ismer, ez egy kicsi szakma, kicsi piaccal. 

Évekkel ezelőtt olvastam a bolognai fesztivál honlapján egy, a zsűritagokkal készült interjúban, melyek azok a kritériumok, amelyek alapján szűrik a beérkezett pályázatokat. Több ezer mindig a pályaművek száma, és a kritériumrendszer ehhez mérten szigorú. Látszódnia kell például, hogy az alkotó képes megcsinálni öt képet ugyanazon az érettségi szinten. Ahogy például a rajzfilmeseknél, a figurának itt is egy stílusban kell maradnia végig, azonos színben, kompozícióban stb. Ha bármelyik nincs így, akkor még nem vagy profi. Igaz éveken át csináltam ezt a könyvet – mindig, amikor épp volt időm, önszorgalomból – de úgy éreztem itt mindez megvolt. És van még egyszer ennyi kép. Akár jöhetne is a második kötet, amíg nem késő.

– Hogy érted, hogy amíg nem késő?

– Nem lehet egy kész könyvvel nagyon sokáig várakozni. Amíg a Bálnabusz megjelenését vártam, végig tartottam attól, hogy valaki megcsinálja ugyanezt.

– Úgy érzed, hogy most ennyire ez jön elő a világból?

– Nincs új a nap alatt. Látta valaki valahol a képeimet, mondjuk a Pinteresten, aztán már nem is emlékszik rá, és megcsinál valami nagyon hasonlót; de az sem kizárt, hogy egymástól függetlenül jut eszünkbe ugyanaz. Annyi jó illusztrátor van a világon, bármi megtörténhet. Nemcsak követed, hanem magad is alkotója vagy a trendnek, és megy előre a világ, nem lehet késlekedni.

Hogy mást ne mondjak, nálunk is megjelentek Marianne Dubuc egeres böngészői.

– A Spuri Gyuri? Az azért nagyon más.

– Igen, de lesápadtam. Az egerek élete…

– Térjünk vissza a Bálnabuszhoz! Azt mondod, hogy az volt a cél, hogy az állatok ne az eredeti környezetükben vagy tulajdonságaikkal jelenjenek meg. Akkor ezek az állatgépek végülis élnek vagy nem élnek?

– Azt mindenki döntse el maga, hogy élnek-e vagy sem. Én azt gondoltam, hogy nem. Gépek, amik nagyon jól néznek ki, és szerintem András is ezt gondolta. Nézd meg, a tigrisnél is azt írja: ötféle programozható hang, mosható szőrborítás.

Betakarítás műtigrissel

– Igen, írja is, hogy műtigris. 

– Igen, tehát itt nincs állatkínzás, senki nem fúrt lyukat az őzike lábába. 

– Vajon ezek az egerek miért akartak egy csodás műőzbe költözni?

– Hát a poros egérlyuk helyett választják. Te nem ugyanezt tennéd a helyükben?

– Nem tudom, szándékosan-e, de a könyv szövegében megbúvik valamiféle fogyasztóikultúra-kritika. Amikor festettél, volt ilyen szándékod?

– Nem, a szövegben talán jobban benne van ez – bár nem hiszem, hogy Dániel Andrásnak lett volna ilyen szándéka –, de a képekben nem. A gyerekek nagyon szeretik a reklámokat. 

– Mi a kedvenc jeleneted?

– Mivel kétszer ennyi kép van, úgy rendeztük, hogy mindkét könyvbe jusson kedvenc. Ebből talán a bálna, meg imádom a tigrist. 

– A tigrisről gyümölcsöket szüretelnek a kis egérkék. Honnan jött ez a kép például?

– Eredetileg lett volna egy olyan folyamat, hogy betakarítás, szállítás, aztán a két kötet miatt ez szétvált. A második részben lesz majd egy bogaras szállítós rész. Olyan állatokat szerettem volna választani, amik egyértelműek, viszonylag nagyok, valamiképp extrémek. Nagy, hosszú nyakú, nagyon pöttyös, nagyon csíkos. Mindenki szeretne bálnát látni egyszer az életben, én is remélem, hogy fogok. 

– Vannak-e kedvenc böngészőid? Melyik hatott rád?

– A Tesz-vesz szótáron nőttem fel, imádtam. Tom Schamp böngészői nagyon tetszenek, szeretem a színeit, ennyiben lehet rám hatása. Szintén szeretem az évszakos böngészőket, remek a koncepció, imádták a gyerekeim. Utólag vettem észre, hogy biztos annyira szerettem, hogy a miénknek is sárga lett a gerince, mint a Tavaszi böngészőnek. Jól áll a Bálnabusznak is! És nagyon izgalmas Baranyai András Európai böngészője. Igazán vicces, mondjuk már igényel némi háttérismeretet, kell hozzá a szülő, családi műfaj.  

– Vissza az egerekhez: ők az urak, ez egyértelmű. Mindent domesztikálnak így vagy úgy. Jól látom?

– Igen, van ebben egy fricska, hogy a legnagyobb állatokat is gépesítik. Ha valaki akarja ezt így látni, ezen lehet gondolkodni. Igen, az egerek itt uralmuk alá hajtják a világot. Létezik már egy könyv, amiben ez meg van írva... De az egerek amúgy is nagyon hálás karakterek, mert picik, ügyesek, tevékeny állatok: mindenhova felmásznak, mindent meg tudnak csinálni.

– Szeretnél még Dániel Andrással együtt dolgozni?

– Igen a második rész már kész. Most van egy újabb ötletem, amivel meg fogom keresni.

 – Szerinted ki fogja szeretni a te böngésződet?

– Erre mi mást válaszolhatnék: remélem, minél többen.


Máray Mariann: Utazz bálnabusszal! (Dániel András szövegével. Két Egér Könyvek, 2017)