Akinek a kedve dacos, Varró Dániel újabb mondókái (szokás szerint Maros Krisztina illusztrációival). A kötet, amelynek a végén „alszik a szarvas, a jávor a rén… meg az összes máma lefolyt esemény”… igaz elég sok minden történik, mire eljutunk eddig a nyugalomig.

Az elmúlt hetekben egy egészen valószínűtlen vita alakult ki Varró Dániel néhány mondókája kapcsán. Bár nem valószínű, hogy valaki, aki eddig nem értette, most fogja megérteni irodalom és valóság, líra és tudomány, mondóka és tanköltemény különbözőségét, vagy azt, hogy (horribile dictu) a költő nem azonos a lírai énnel; arra mindenesetre jó volt ez a vita, hogy a rajongók fokozott rajongással, de a többiek is fokozott figyelemmel fordultak a szerző új könyve felé. (Ha az egész gerillamarketing-akció volt, akkor ügyes!) Belőlünk is kiváltott egyfajta dacreakciót, hiszen nem szoktunk írni Varró Dániel köteteiről – minek, mindenki tudja, miről van szó –, most mégis megemlékezünk az Akinek a kedve dacos-ról.

Varró Dániel mondókás sorozata lassan enciklopédikussá bővül: ezúttal a dackorszakot dolgozza fel. Az alcímből a korábbi kötetekhez képest lemaradt a „korszerű” jelző. Bár nem csináltunk statisztikát, de mintha ebben a kötetben a korábbiakhoz képest több lenne a kifejezetten decens – még irodalomkönyvben is megbotránkoztatás nélkül, bátran idézhető – mondóka (Menetelgető, Kirándulgató, Barátkozó stb.) A versek másik vonulata azonban a dackorszak viszontagságain kalauzol végig.

Nem állítható, hogy a könyv a dackorszak kezelésének svájci bicskája, de alkalmas arra, hogy a szülők a rosszabb pillanatokban is érezzék, hogy ők nem kivételesen tehetségtelenek és szerencsétlenek, hanem részei egy sorsközösségnek; a helyzeteket persze nem oldja meg, de a megfelelő passzus elolvasása talán segít a szülőnek egy kicsit lehiggadni. Sőt az sem kizárt, hogy konstruktívabb pillanataiban az elsődleges célcsoport is („apró lázadók”) is önmagára ismer egy-egy versben.  A könyv végéről idézek, ahol a dackorszak véget ér, látsszon a pozitív végkicsengés:

Nem ordítunk, mint az állat
már, ha ránk adják a sálat.

Szinte érteni is kezdjük,
hogy mért húzzák ránk a kesztyűt.

Ebből a pár sorból következtetni lehet mindenre, ami kötetben olvasható, tehát nem szaporítom a szót. Kicsiknek és szüleiknek + irodalomkönyv-szerkesztőknek újabb kötelező olvasmány.

Varró Dániel: Akinek a kedve dacos – Mondókák apró lázadóknak. Maros Krisztina illusztrációival. Manó Könyvek, 2014.